A végén a kapitány, William Gallas meggyőzte arról a korábbi Dortmund játékost, hogy csináljon egy saját búcsút. Akkor csatlakozott a többiekhez, és köszönetet mondott a rajongóknak.

Lehmann nevét énekelték a leghangosabban, ezzel is bizonyítva, hogy az elmúlt öt év emlékezetes marad.

"Volt egy-két könnycsepp a szememben."- mondta mindezek után. "Ez egy szép búcsú volt számomra. Örökre a szívemben marad."

"A főnök azt mondta nekem, hogy azt tervezi, hogy betesz engem. Nagyon meleg fogadtatás volt a pályán és szerencsés voltam, mert a csapat nem hagyott cserben, hisz akár 3-0 is lehetett volna az Evertonnak, és akkor más lett volna a fogadtatás."

Hogy is néz vissza Lehmann az Arsenallal szerzett tapasztalataira?

"Egy jó döntés volt az elejétől a végéig, hogy ide jöttem."mondta "Nem csak a foci szempontjából, hanem a családomnak is kiváló volt. Mostanra a gyermekeim jobban beszélnek angolul, mint németül, és nem akarnak visszamenni.

"A feleségem és jómagam is igen jól megtanultuk a nyelvet és az élet egy új útját tapasztaltuk meg. Nagyon tiszteletteljes és nagyon kedves út, ami különbözik Németországtól. Sok a hasonlóság, de a különbség is az angol illetve a német emberek közt."

"A labadrúgás szempontjából egy olyan csapatnak voltam a tagja, amely a legvonzóbb játékot játsza. Nagyon klassz volt."

"Az első két évben nyertünk valamit, majd a harmadikban nagyon közel álltunk a Bajnokok Ligájához, de a végén elbuktuk."

"A legjobb emlékem a Real Madrid elleni otthoni mérkőzés, amikor 0-0át játszottunk. Továbbá az FA kupa döntő és a Tottenham elleni meccs, amikor bajnokok lettünk."

"Együtt voltam Sol Campbellel akivel csalódottak voltunk az öltözőben, hisz nem tudtuk, hogy bajnokok lettünk. Elismertük a gólt a végén, majd 2-2 lett. Ez egy nagyon- nagyon érzéki pillanat volt."

"De, mint az előbb mondtam, más emlékek is vannak, mint például a támogatók tisztelete, és a szurkolók tiszteletteljes kedvessége."

Ez volt mit Lehmann utoljára látott vasárnap...