A londoni együttes március elején, a bajnokság 28. fordulója után még pontelőnnyel vezetett a Manchester United előtt, ráadásul a Bajnokok Ligájában is versenyben volt, hiszen az AC Milan kiverésével bejutott a legjobb nyolc közé. A folytatás azonban nem úgy alakult, ahogyan azt az Arsenal szurkolói szerették volna. A pontvadászatban a csapat a hátralévő időszakban három rangadójából egyet sem tudott megnyerni (a Chelsea FC-től és a Manchester Unitedtől kikapott, a Liverpool FC-vel pedig ikszelt), és ez elég volt ahhoz, hogy visszacsússzon a harmadik helyre a tabellán. A Bajnokok Ligájában sem jött össze a nagy bravúr, hiszen a legjobb négy közé jutásért a Liverpool hatalmas küzdelemben elütötte a továbbjutástól az Ágyúsokat, akik így üres kézzel voltak kénytelenek befejezni a szezont.

Persze ahhoz képest, hogy az idény elején a szakértők többsége leírta az Arsenalt, mondván, a csapat a legnagyobb klasszisa, Thierry Henry eladása után aligha lesz versenyképes a Premier League többi nagyágyújával, ez is egészen kiváló eredmény. A gárda minden szempontból felülmúlta a legutóbbi idényben nyújtott teljesítményét, hiszen több gólt szerzett, kevesebbet kapott, és összesen 15 ponttal többet szerzett, mint a 2006-2007-es bajnokságban, sőt, a tabellán is előrelépett egy pozícióval. Hogy ennél több mégsem jött össze, az részben a rangadókon elveszített pontokon múlott: a másik három élcsapat elleni meccsek közül az Arsenal mindössze egyet tudott megnyerni (a Chelsea ellen otthon). De az úgynevezett "kiscsapatok" ellen is túl sokszor játszott döntetlent, kétszer is csak ikszelt a Birmingham Cityvel, pontot veszített a Wigan Athletic ellen, a Middlesbrough FC pedig lassan mumusa lesz az Ágyúsoknak, hiszen immár két szezon óta képtelenek legyőzni.

Ehhez jött még az a tény, hogy ellentétben például a Manchester Uniteddel vagy a Chelsea-vel, az Arsenal nem bírta el, ha néhány alapembere kidőlt a sorból. Elsősorban természetesen a horvát csatár, Eduardo da Silva, illetve a cseh középpályás, Tomás Rosicky sérülését kell említeni, de az év elején az Afrika-kupa miatt Kolo Touré, illetve Emmanuel Eboué nyolc bajnokiról hiányzott, de a holland támadó, Robin van Persie is nagyon sokat hagyott ki. A hiányzók helyére pedig nem nagyon akadt megfelelő utánpótlás - legalábbis az eredmények ezt mutatják.

Arsene Wenger azonban a keret létszámán aligha fog változtatni, hiszen a jelek szerint számára továbbra is fontosabb szempont, hogy az alapemberek mögött fiatalabb focisták álljanak. A kérdés már csak az, hogy ezzel a felfogással meddig lehet versenyképesnek maradni a mai futballban. A francia tréner hatalmas szakmai tudásának köszönhetően egyelőre még tartja a lépést, hiszen fantasztikus szemmel szúrja ki már nagyon fiatalon a legnagyobb tehetségeket. A legjobb példa erre természetesen Francesc Fabregas, aki 21 esztendős korára a klub meghatározó játékosa lett: a spanyol középpályás nem csak hogy hét gólt szerzett a bajnokságban, de adott 17 gólpasszt is, amivel az élen végzett az asszisztlistán.

Úgy tűnik, hogy ő egyelőre marad az Emirates Stadiumban, de a Wenger-fiókák közül Mathieu Flamini máris az AC Milanba szerződött, és könnyen lehet, hogy Alekszandr Hleb is távozik - a fehérorosz középpályást az Internazionaléval és az FC Barcelonával is kapcsolatba hozták. Az ő pótlására már meg is van a kiszemelt az Olympique Marseille futballistája, Samir Nasri személyében, aki életkorát tekintve tökéletesen beleillik Wenger koncepciójába, hiszen még csak 21 esztendős, ugyanakkor nem lehet mondani, ne számítana már most sztárnak - a hírek szerint a vételára 14 millió font körül lehet. Flamini helyén pedig a brazil Denílson kaphat több játéklehetőséget.

Nem ő lehet az egyetlen fiatal futballista, aki a nemrég véget ért pontvadászatban csak kiegészítő ember volt, esetleg kölcsönben máshol szerepelt, de hamarosan több szerepet kaphat Wengertől. A harmadosztályú Millwall FC-nek kölcsönadott szélső, Jay Simpson például az év játékosa lett a Divison One-ban; a mexikói Carlos Vela a spanyol első osztályú CA Osasunában játszott rendszeresen (ő biztosan az Arsenalnál kezdi majd a következő idényt, hiszen végre megkapta a munkavállalási engedélyt); a kameruni Alexander Song Billong pedig már a 2007-2008-as bajnokság hajrájában is rendre ott volt a kezdő tizenegyben, mégpedig középhátvédként, de védekező középpályásként is bevethető. És akkor Theo Walcottról még nem is írtunk, aki az idény végén bizonyította, hogy neki is érdemes több lehetőséget adni.