A fantasztikus négyes
fc-arsenal.hu 2008.06.10. 16:10
Rajongói szerint az Arsenal történetének egyik legjobb középályása: Cesc Fabregas csapatával két éve majdnem Bajnokok Ligáját nyert, edzője pedig úgy beszél róla, mint olyan sportolóról, aki a focit művészetté változtatja. Még csak 21 éves, és az Eb-n is bizonyíthat.
Egy fárasztó szezon után az év játékosa lett klubjában. Fontos önnek ez az elismerés?
– Az ember hétről hétre nehezebbnél nehezebb ellenfeleket kap: tudom, hogy milyen nehéz megbirkózni velük, ahogyan ők is tudják, hogy milyen nehéz ellenem játszani. Így aztán ez a díj igazán értékes nekem.
Mit tart az év eddigi legjobb eredményeinek?
– Nem szoktam saját, személyes legjobb eredményeimen gondolkozni. Én csapatban tervezek és értékelek. A foci olyan sport, amelyben nemcsak egy csapat, hanem szurkolók tömege is aktív szerepet kap. Így aztán nehéz saját magamról beszélni, hiszen lehetséges, hogy velem valami jó történik, én jól teljesítek, azonban a csapatom veszít.
Hitte volna, hogy nemzetközi léptékkel mért karrierje első négy éve alatt ilyen messzire jut?
– Egyáltalán nem! Azt sem tudom, hogy hol is vagyok most pontosan. Tanulni szeretnék, és azon nem sokat gondolkozom, hogy mi az, ami már mögöttem van, mit tettem eddig. Edzenem kell, tanulnom kell a többiektől és edzőimtől, ennyi az egész. Előre kell nézni.
Mit érzett, amikor az Arsenal megkereste?
– Hihetetlennek tűnt. Amikor a szüleim elmondták, azt hittem, vicc az egész. De aztán eljöttek megnézni, beszéltek vele, elmondták, mit gondolnak a jövőmről, és akkor azonnal csomagolni akartam, hogy Londonba induljak.
Négyes a száma, akárcsak Josep Guardioláé volt. Példaképéként tekint rá?
– Fantasztikus játékos volt. Látszott, hogy minden mozdulat, amelyet a pályán tesz, nagyon okosan megtervezett. Fiatal voltam, egyazon poszton játszottun és ugyanazt a számot viseltem, amit ő. 21 éves volt, amikor BL-t nyert – számomra hős. Szerettem nézni a játékát. Igyekszem a saját stílusomba néhány elemet az övéből bevonni. Sokszor például az egyik irányba nézett, de a másikba passzolt. A hosszú passzokban csodás volt... Fizikailag nem volt túl erős, ebben hasonlítunk, ezért neki is más területeken kellett sokkal jobbnak lennie a többieknél. Egyszer találkoztunk és játszottunk is együtt. A Nou Campban játszottunk a katalán válogatott színeiben a brazilok ellen. Öröm volt ez meccs.
|